Azt hiszem elég komolyan kell venni ha elkerül minket a szerencse.
Talán akkor érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni, hogy vajon miért van ez...
Mert olyan nincs hogy a szerencse minket látva, hanyatt-homlok menekülne...
Hivni kell, kérni őt hogy szegődjön melléd társnak, és ha látja hogy nem a babérjaidon ülsz, hanem teszel is Érte, hogy társad legyen olykor az utadon, melléd szegődik, és egy darabig, de van hogy csak pillanatokra ballag melletted.
Persze olyankor jól meg kell ragadni a lábát, nem erőszakosan, csak finoman...mert ha elengeded, nem tudhatod mikor akad az utadba ismét.
Nem sajnálni kell magunkat, hogy nincs szerencsénk...néha nagy belső átalakitásra és renoválásra van szükség, hogy méltónak találtassunk rá.
Igy van ez.
A szerencse
2009.08.18. 23:10 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr871320832
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
