Ma ebéd után úgy ettem a dinnyét, ahogy gyerekkoromban szoktam.
Levágtam egy szeletet /kockáztatva a testi épségemet, mert ugye hogy vágja az ember, hát úgy, hogy az egyik kezével lerögziti a félbevágott gyümölcsöt, a másikkal szabja, persze úgy, hogy csuklótájékot igen veszélyesen megközeliti a késsel, általában nálam kishijja van, hogy nem vágok eret magamon/ szóval levágtam egy szeletet, kiálltam az udvar közepére, enyhe szögben megdőlve, előrehajolva ettem, magköpő verseny, én vs én, édes volt, a hideg lé szétáradt a számban, ahogy a nyelvemmel a dinnye húsából kipréseltem a levet, a gyümölcs szilárd halmazállapotú része összezsugorodott a számban, közben szuszogva vettem a levegőt az orromon, és a két karomon könyékig folyt végig a cukros lé, és ahogy haraptam bele a szelet közepébe, halványpiros füligvigyor rajzolódott az arcomon.
Igy kell dinnyét enni pupákok, nem késsel-villával.
Tiszta
2009.08.19. 00:12 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr181321016
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
