Szemenszedett romantika...

Néha az ember elkövet hibákat...mert kiváncsi, érdeklődő,urambocsá felkelti az érdeklődését valaki...
Aztán "csak úgy" elkezd nézelődni a neten, és amit talál, arról tudja hogy nem fedi a valóságot...mert szembenállnak a dolgok egymással.
De még mennyire!  
De ha már...ha már úgy indul a dolog, hogy szivjuk egymás vérét, apellálunk a másik egojára, folytatjuk a játékot. Hosszan lehet ezt játszani.
De már nem játszom. Nem játszom tovább a butaszőkét, meglehet túllőttem a célon.
Jó játéknak indult, jól tudok szinészkedni, de egy bizonyos idő után tudni kell abbahagyni.
Nem vagyok tökéletes.
Nem vagyok hibátlan.
Mégis meglehet van aki úgy gondolja hogy nem követhetek el hibákat, mert neki a tökéletes kell.
És ELHISZI hogy vagyok oly ostoba, hogy nincs szemem, hogy ennyire sötét lennék, én pedig tovább játszom, mindaddig mig a másik is beszáll a játékba...csak már a bennem kialakult érzésekkel játszik tovább, ami nem jó...
Ennyire nem látszódhatok buta szőkének.
Nem hiszem el.
Kár lenne ha te igen