A megélt plátói szerelem többet tud adni néha, elemel a szürke hétköznapokból, a lelkem megélte a maga gyártotta történetet, és az érzéseket amelyekre szomjaztam.
Hiba volt, ezt a realitás talajára megpróbálva erőszakolni, egyáltalán előhozakodni vele...hiszen annyira irreális, annyira lehetetlen , oly elképzelhetetlen.
Akkor is behúnytam a szemem, és láttam magam előtt a közönséget, és a kamerákat, a szemüveges rendezőt, a bársonyfüggönyt...és szólt a dal, ott, az óvoda hátsó sarkában "Nem, nem nem, soha nem nem nem, én nem leszek soha sem a játékszered..." aztán csak ki kellett nyitnom a szemem, mert megszólalt a gong, uzsonnára hivtak, és most is megszólalt bennem a gong, de most nem a gong, hanem a józan eszem ütött oda, és néha azt gondolom, hogy most megint azt a dalt dúdolom Kovács Kati után "Nem, nem nem..." Nincs már óvoda, nincs már ugrálókötél, már csak a valóság van, és ezt kell tudomásul venni, de néha egy plátói kapcsolat is ad annyit, mig él, mint egy realizált, megélt kapcsolat. |
