Előttem ballag a hegyesfogú, én pedig lógó szárnyakkal kullogok utána...hát normális ez?
Mégcsak hátra sem fordul, még csak oda sem köp.
Mivé válik ez a világ?
Fel kell hogy frissitsem a tudásom, mert én úgy tudom hogy az neki odalent a helye, az angyaloknak pedig odafent.
Nah, ehhez képest.
Még jó hogy a teszkós cekkerét nem cipelteti velem.
Mert még arra sem méltat.
Pedig nem vagyok csúf angyal. Kibirhatatlan igen, de néha azért vethetne rám egy pillantást. Kettőt.
Azistenitmá.
Update: Tudom hogy van aki a zokniját stoppolja, nem venném ki a tüt senki kezéből, nanáhogynem, de én ilyent rajzolnék oda |
