Szemenszedett romantika...

Annyi minden kavarog a fejemben, a lelkemben...és nem tudok irni egy sort sem, azt érzem.

Az éjszaka forró volt, és nem hütötte le a testem a hideg gondolat. Ennyi volt Talán.
Groteszk álom tette gyomorforgatóvá az éjszakám, és elalvástól az ébredésig egy dallam kisért.
Aztán a hajnal rózsaszin fényeivel ébresztett, alig alvás után, de a forróság nem szünt. Bennem sem.
Hideg fejem tudja, hogy el kell fogadnom, de a szivem /ki tudja mitől, és miért?!/ nem ereszt...
Talán majd az idő...az segit majd.
Mert olyan dologgal találkoztam amivel még soha.
Olyan érzések kavarognak bennem a szinte morzsánként csepegetett kézzel nem fogható dolgoktól, hogy magam is csodálkozva nézek a tükörbe, és nem értem.
Reálisan. Csak reálisan lehet ezt a dolgot szemlélnem, nem tehetek másként.
Nyavalyás sziv.
Mihaszna