Néhány saroknyira innen, van egy pékség...ott sütik a világ legjobb mákosrétesét.
Annyira megkivántam, megyek és veszek, de útközben nem eszek belőle, mert még összefutok valami ismerőssel, és nem tanácsos mákosrétes után teli szájjal vigyorogni.
Erről az jutott az eszembe, amikor az egyik ismerősöm azt mondta nekem, hogy szeret hozzám jönni, mert még soha nem fordult elő hogy ne mosolyogva nyitottam volna ajtót.
Azóta sok minden történt.
Csoda ha ajtót nyitok.
Mákos...
2009.08.18. 23:51 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr331320952
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
