HTML

Szemenszedett romantika...

Emelkedjünk már magunk fölé, és merjük gátlástalanul bevallani, mi nők szomjazzuk a szerelmet, a romantikát. Na nem a rózsaszin sztaniolba csomagolt lányregényeket, hanem a hús-vér szerelmet, érzést, szenvedélyt /már maga ez a szó is tetőtől talpig rózsaszin/ de ettől függetlenül kell nekünk. Ezekben való mártózásomat irom le ide, néha visszaemlékezve régmúlt szerelmekre, és megélve a jelenlegieket. Aha, jól olvasod. Többes szám. TÜNDÉRTÁNCCAL SÚLYOSBITOTT SÁTÁNPERFORMANSZ.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Az út

2009.08.18. 23:10 Ange-lin

VAnnak olyan utak amelyeket egyedül kell bejárnunk. Ilyen a születés, a halál, és a köztes időben is van olyan út amelyet egyedül kell megtennünk.
Ha megyünk valahova, ahova félelemmel teli szivvel tesszük meg az utat, hiába van mellettünk valaki, aki elkisér, az utat akkori is egyedül tesszük meg.
Mert belül nem kisér senki minket, a félelmet odabent senki nem mulaszthatja el, mert odabent mindig egyedül vagy.

Ha te magad nem tudsz megküzdeni vele, ha nem tudod teli talppal eltiporni, akkor senki nem lesz aki segiteni fog ebben.
A szavak amik kivülről jönnek:-ne félj, nem lesz semmi baj- gellert kapva pattannak vissza a testedről.

Hiszen bizni sem bizhatsz senki másban csak magadban, és senki nem fogja helyetted megélni a félelmed.
Vannak olyan helyek ahova egyedül kell menned.

Hát húzz erőstalpú cipőt, hogy bird az utat

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr401320835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása