Hiába kinlódom, nem megy az alvás, csak fekszem itt az ágyban...szemernyi álom nincs a szememben.
Az óra ütemesen veri a másodperceket a falon...minden elcsendesedett körülöttem.
Halkan reccsen a padló...belódul a szivem, de aztán hallom hogy csak a kutyám lépdel be halkan a szobába.
Odajön hozzám, hideg orrát az ágyról lelógó lábamhoz dugja, majd sóhajtva lefekszik az ágy elé.
Vigyáz rám.
Minden olyan "hangos" ilyenkor mégis.
Ami a nappal fényeiben észre sem vehető, az éjszaka láthatóvá, hallhatóvá válik...az árnyékok a falon, a pattogás a szekrény felől.
De nem félek.
Befogadom az apró fényeket, zajokat, és a gondolatokat is amelyek ellepik az agyam lefekvés előtt.
Aztán csak jön a jótékony álom...
Az éjszaka margójára...
2009.08.18. 23:34 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr181320907
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
