Fennhangon üvöltözöm bele a világba, hogy nálam a bizalom nem jár alanyi jogon, azt ki kell érdemelni.
És mégis mindig megadom...bizom, és mindig valahogy az én vajaskenyerem esik pofára...
De nem adom fel, mindig kenek egy másikat, és azt is odanyújtom...aztán vagy elfogadod, és beleharapsz ha éhes vagy, vagy kivered a kezemből, és ismét pofára esik.
Ha nem lesz mit odaadjak neked, ha elfogy, akkor azzal is tisztában vagyok, hogy másnak is van mit odanyújtania neked.
De az nem az ÉN vajaskenyerem lesz.
Lehet finomabb...gusztusosabb a másé.
De akkor meglehet hogy eszedbe jut majd az enyém, és talán sajnálni fogod hogy kiverted a kezemből.
Mert azért te megkóstoltad volna, de a pillanatnyi hangulatodnak éltél.
Még van kenyerem.
Te is lehetsz még éhes...
/Alapjában véve én egy elég jókedvü csaj vagyok...tudok én akkor is mosolyogni ha a bikacsök csattan a hátamon. Egyszerü. Mond te is: vizitdiiiiiiiiij. Naugye. /
Vajas...
2009.08.18. 23:12 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr241320838
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
