És kimondta...mert vagdalózni azzal a szóval...
És mit gondolhatsz? Komolyan mondta, vagy csak szivta a véred, polgárt pukkasztott, és alkalomadtán pont téged?
A kérdés ezernyi, és nem nyugszol bele, mig nem tudod a választ...márpedig vannak olyan kérdések amelyekre soha nem jön válasz...
Beengedsz valakit az életedbe ismét...és várnád...várnád azokat az érzéseket amelyeket ő generált benned, de nem jön.
Hiába a külsőségek, hiába a különcség, de ez nem az a deviancia ami megfog...az az erőszakos erősség, amitől szenvedsz is, de ha kapsz, hihetetlenmód boldog vagy.
Még akkor is ha tudod, itt nincs jövő, csak az elérhetetlenség.
Vannak
Akik felé hiába nyújtod akár kacérkodva a kezed hivóan, akár könyörögve, soha nem fognak egy lépéssel sem közelebb menni hozzád... Morzsákat vetnek oda neked, véresre sebeznek , élvezik a kinodat, de belül... talán kivül neked fáj látszólag a legjobban, de belül...talán belül ők a legmagányosabbak. Vértk Egyetlen apró rossznak vélt lépés, és már ott sem vagy. Már nem vagy érdekes. Olyan vastag falat épitenek maguk köré, hogy azon nincs esélyed áttörni. Te pedig ott állsz a méteres falak előtt, kiabálod be a kérdéseidet, de már nem jön válasz. */régóta tudjuk, hogy létezik társas magány./ |
