HTML

Szemenszedett romantika...

Emelkedjünk már magunk fölé, és merjük gátlástalanul bevallani, mi nők szomjazzuk a szerelmet, a romantikát. Na nem a rózsaszin sztaniolba csomagolt lányregényeket, hanem a hús-vér szerelmet, érzést, szenvedélyt /már maga ez a szó is tetőtől talpig rózsaszin/ de ettől függetlenül kell nekünk. Ezekben való mártózásomat irom le ide, néha visszaemlékezve régmúlt szerelmekre, és megélve a jelenlegieket. Aha, jól olvasod. Többes szám. TÜNDÉRTÁNCCAL SÚLYOSBITOTT SÁTÁNPERFORMANSZ.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

2009.08.18. 23:25 Ange-lin

Már megint szökésben...


Azon gondolkodtam, hogy hogy van az, hogy az ember olyan valakivel is összekeveredik, vagy kapcsolatba kerül, netán elkezd érezni valamit, akivel totálisan nem illik össze.
Honnan lehet tudni hogy valaki illik-e valakihez?
Na nem holtomiglan szóló kapcsolatra gondolok ilyenkor, hanem hogy úgy egyáltalán közük legyen bármilyen formában egymáshoz...
Valahogy rohadtul jó érzékkel nyúlok bele az ilyenekbe.

Messziről sikit, hogy nem müködne, mégis hajt valami mocskos erő felé, valami karmikus /ahogy ő mondaná/ és a végén a hülye félreértéseknek köszönhetően, nem lesz belőle semmi.
És ilyenkor fogja magát az ember, és azt gondolja: Áh, úgysem illettünk volna össze.

Pedig...tudtunk

beszélgetni. Tudtunk hülyéskedni, egymás vérét szivni. Volt szimpátia, tetszés, vonzódás.

És mégis. A legegyszerübb azt mondani:

Nem illettünk össze.

Igy van ez.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr471320885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása