Szerelemben, barátságban nincs örökbérlet. Ezek eleven, mozgó, változó érzelmek, melyekre egyetlen módon vigyázhatunk: ha komolyan vesszük őket. Vagyis lenni hagyjuk a barátainkat, szerelmünket. Tiszteljük a magánéletüket, nem terebélyesedünk el rajtuk, nem követelőzünk, nem vallatjuk őket, elfogadjuk a döntéseiket, és nem azt látjuk bennük, hogy bántani akartak minket. A barátodnak joga van a saját titkaihoz, a privát szférájához, a külön útjaihoz. Ha nem hagyod meg a szabadságát, sok leszel neki, meghal a bizalom, véget ér a kapcsolat. Ahogy Márai mondja: *barátok voltunk: én voltam én, és ő volt ő*. Ennyi, ez a titok. Ha ezen változtatni akarsz, már kereshetsz is új barátokat, ugyanis a szerelem és a barátság NEM TULAJDONLÁS.
Ezt a "gurum" mondta, mikoron szóba került többünk viszonyulása a barátsághoz és a szerelemhez.
Ha ezt szem előtt tartjuk, nekünk is könnyebb és jobb lesz, és a másiknak is.
Ha néha úgy éreztem is, hogy bántani akar valaki, igyekeztem ezt a néhány sort az eszembe vésni.
Igy hát, nagyon jó nekem, mert nem neheztelek senkire.
Egyszer azt irtam: vannak emberek, akik azért lépnek az életedbe, mert dolgod van velük, dolguk van, és ha létrehoztad azt, amit kellett általuk, kilépnek az életedből.
Az élet mindig igazolja ezt.
Idézek...
2009.08.18. 23:54 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr421320966
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
