Mikor mondhatod ki valakinek hogy szereted?
Ha pillanatokra lázba hoz, megperzsel, felforralja a véred, vajon akkor jogod van-e a másiknak azt mondani hogy szereted?
Szabad ezt elhinni? Naivság reménykedni, hinni azt hogy lehet ilyen, létezhet ez?
Az ember lelkét sérülékeny vékony páncél védi, ha oda beenged valakit, annak joga van-e ki és be mászkálni a neki feltárt részen?
Szabad-e hinni a szép szavaknak, a pillanatnyi vágyaknak, és érzéseknek?
Hagyhatod-e
De hagyod, mert a pillanatnak élsz, és hagyod magad megperzselődni mint az éjjeli pillangó a lámpa fényénél, mert akkor jó az a meleg, felmelegit odabent, jól érzed magad...aztán jön a másnap...amikor problémákkal telepakolt életedben apró fényes pontként ragyog ő, és minden szava tovább melegit...amig ő úgy gondolja. Mert ha nem...akkor a lepke szárnya megég, a finom himpor hamuként hullik alá, és követi őt a pillangó a sötét hidegségbe... Lelke már elhagyta összeégett testét, új testet keres, és ott talán vastagabb páncélt húz maga köré. Nem akar megégni többször. Mert az fáj. |
