Hazudok mintha muszáj lenne, még magamnak is.
Pótszerekhez nyúlok, mintha legalább sikerülne pótolni bármit is.
Ezt teszi a tehetetlenség.
Amikor tudod, hogy vannak dolgok amelyeken nem változtathatsz.
És hisztizel belül, mert te akarod, szeretnéd, de nem teheted, mert egyedül kevés vagy hozzá...
Most vagy elmúlik a hiszti, vagy benyelnek a pótszerek.
De akkor már nem te leszel.
Update: a pótszer nem valamiféle tudatmódositót jelent. Hanem ha fontos neked valaki, vagy valami, annak pótlását. Persze hogy nem müködik. Naná hogy nem. Mert az mindig pót marad
Éccakai morfondir
2009.08.18. 23:59 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr171320984
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
