Eljátszottál már a gondolattal, hogy milyen lenne a tilosba lépni?
Felrúgni minden konvenciót, és néhány órára csak az "ezt nem szabad"-nak élni?
Letörni azokat a gátakat amelyek a mindennapokban fogva tartanak téged, még akkor is ha önként vállaltad az igát?
Hogy ne az mellett az ember mellett ébredj, aki mellé leszoktál feküdni?
Hogyha ott áll előtted az akihez "nem szabad" merj hozzáérni, féktelenül, gátakat sutba vágva?
Nem törődve azzal, hogy ezt most lehet-e, vagy illeszkedik-e a mostani életedhez...egyszerüen csak élvezni a pillanatot, és hagyni magadnak azt, hogy az érzékeid vezessenek, messzire lökve a realitást és az észérveket...
Hogy egyszercsak kilépj az ajtón, és elindulj céltalanul, bele a világba, nem válaszolva a téged kérdezőknek, akik már faggatnak: hova mész, mit csinálsz, mikor jössz?
Eljátszottál már a gondolattal, hogy milyen lenne...?
Akkor lennél boldog.
Attól lennél más mint a többi.
Néhány órára szabály nélkül élni...
Ennek titka van.
Az a titka, ha ezt megteszed, visszatérhetsz a régi életedbe, a konvenciók közé...de lesz valami mindig benned, odabent...egy emlék, amitől melegség költözik beléd, valahányszor rá gondolsz...
De vigyázz...hiányozni fog...drogként hat rád a felszabadultság élménye...
Drog.
Mert élni igy nem lehet. Csak pillanatokra.
https://www.youtube.com/watch?...
Soha nem unom meg ...ha orditani támad kedvem, ezt hallgatom.
Most olyan van.
A pék elmenekült.
Ebéd utáni morfondir...
2009.08.18. 23:36 Ange-lin
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr691320913
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
