Nem látom a szemét...de tudom hogy ott izzik a sötét üveg mögött parázsló tekintete.
Hosszú ujja hegyes karóként mered felfelé, állát a tenyerébe támasztja...fekete körülötte minden, belesimul a sötétségbe.
Mozdulatlanul
Hangját hallom a fülemben...felkúszik az agyamba a mélység, amitől megremeg a lábam, amitől elhomályosul a tekintetem, amitől pulzálni kezd a nyakamon az ér... Felébredhetnék már. De jó álmodni. Sötét álmot. |
