Amikor nagyon lehúz valami, amikor érzem hogy az energiaszintem a béka segge alatt van, elkezdem keresni, hogy mi az ami vidámabbá tesz, mert a túlélő reflexeim jól müködnek, még, hálisten...
Keresek valami vidám zenét, amitől kissé jobb kedvem lesz.
Aztán persze agyalok is, amit nem kéne tennem, mondják sokan, mert egyrészt nem biztos hogy jót tesz, én pedig azt gondolom, ha átrágom a dolgokat, az egyfajta terápia, és megesik /a látszattal ellentétben/ hogy néha megoldást is találok, egyszerüen csak jön, egy gondolatfolyam következményeként.
Egyébként
Folyton tanulnom kell...hallgatni arra a belső hangra, a vészcsengőkre, meghallani amikor ezerrel konganak odabent, hogy ne tedd, ne csináld! És nem akarni megfelelni, megtanulni nemet mondani... És főként: megtanulni nem hagyni hogy valaki a fejemre nőjön. Mert erős és erős személyiség között is van különbség. Van az akaratos erős, aki kihasználja a másik gyengeségeit, és van az az erő, amivel nem hivalkodik a férfi...csak van, csak ÉREZNI. De nem telepiti rám, nem nyom vele agyon...csak érzem hogy van, és ha érzem, JÓLESIK. Na, azt hiszem kihúzom a biliből a kezem. Mert ilyent tán nem hordott még a föld a hátán. Ilyen pasit. |
