HTML

Szemenszedett romantika...

Emelkedjünk már magunk fölé, és merjük gátlástalanul bevallani, mi nők szomjazzuk a szerelmet, a romantikát. Na nem a rózsaszin sztaniolba csomagolt lányregényeket, hanem a hús-vér szerelmet, érzést, szenvedélyt /már maga ez a szó is tetőtől talpig rózsaszin/ de ettől függetlenül kell nekünk. Ezekben való mártózásomat irom le ide, néha visszaemlékezve régmúlt szerelmekre, és megélve a jelenlegieket. Aha, jól olvasod. Többes szám. TÜNDÉRTÁNCCAL SÚLYOSBITOTT SÁTÁNPERFORMANSZ.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Agyalás.

2009.08.18. 23:13 Ange-lin

Mikor jutnak el odáig az emberek, hogy az ember maga lesz a fontos? Mikor bontják le róluk az őket körülvévő dolgokat, és mikor nézik csak magát az embert?
Megkedvelhető-e

az ember csak saját önnön magáért?
Teljesen függetlenül a körülményeitől?

Észrevettem, hogy mostanában egyre több kérdést teszek fel...és túl sokat kérdezek talán, mert egyre kevesebbszer jön rá válasz...
Kifogyhatatlan lett a tudásszomjam, és itt nem a lexikális tudásra gondolok. Az bárkinek elérhető ma már a könyvek és a net segitségével.
Talán sok kérdésre nem kivülről kellene várni a választ...
Mostanság azon agyalok, vajon ki hogy definiálná a szabadságot...mikor szabad az ember igazán?
Feldmár adott egy választ, egyfajta szemszögből.
De ezt ő gondolja igy.
Talán mindenki másként gondolja.
Mindenkinek mást jelent.
A sok lehetőség közül szeretném én is megtalálni a magamét.*

*túl sokat filózok mostanság...
éppen ezért most megyek és csinálok valami őrültséget...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://retromanc.blog.hu/api/trackback/id/tr521320843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása